Gyógyulásunk során az egyik legnagyobb kihívás, hogy engedjük meg magunknak mások szeretetének elfogadását. Sokan akadályoztuk eddig, hogy elfogadjuk a szeretetet. Lehet, hogy olyan emberekkel éltünk együtt, akik arra használták a szeretetet, hogy uralkodjanak rajtunk. Itt voltak mellettünk, de ezért a szabadságunkkal kellett fizetnünk. Adták vagy visszatartották a szeretetet, hogy így tartsanak hatalmukban. Ezektől az emberektől nem volt biztonságos elfogadni a szeretetet. Közben lehet, hogy hozzászoktunk ahhoz, hogy ne fogadjuk el a szeretetet, ne ismerjük el, hogy szükségünk van rá, mert olyanokkal éltünk együtt, akik nem tudtak valódi szeretetet adni.
Gyógyulásunk bizonyos pontján elismerjük, hogy szükségünk van mások szeretetére. Kicsit furának érezhetjük ezt a szükségletet. Mit kezdjünk vele? Mit tegyünk? Ki adhat nekünk szeretetet? Hogy dönthetjük el, kitől jó megkapnunk, s kitől nem? Hogyan hagyhatjuk, hogy mások szeressenek anélkül, hogy úgy éreznénk, csapdába estünk, bántanak, megfélemlítenek a szeretetükkel?
Ezt is megtanuljuk. A kiindulópont, hogy adjuk meg magunkat annak a vágynak, hogy szeressenek. Egyre jobban bízhatunk abban, hogy tudunk vigyázni magunkra kapcsolatainkban, és nyugodtan hagyhatjuk, hogy mások szeressenek. Egyre jobban bízhatunk abban a képességünkben, hogy ki tudjuk választani azokat, akik képesek szeretetet adni.
Lehet, hogy először haragudni fogunk, amiért szeretetvágyunkat nem elégítik ki mindjárt. Később hálásak lehetünk azoknak, akik megmutatták, mit nem akarunk; azoknak, akik segítettek elhinnünk, hogy megérdemeljük a szeretetet; azoknak, kik azért léptek be az életünkbe, hogy szeressenek bennünket.
Úgy nyílunk ki, mint a virágok. Néha fáj a szirmok kibomlása. Örüljünk neki! Szívünk megnyílik a szeretet előtt, amely eljött és velünk lesz a jövőben is.
Adjuk át magunkat a szeretetnek, melyet az emberek, az univerzum és Felsőbb Erőnk küld nekünk. Adjuk át magunkat a szeretetnek anélkül, hogy mások fölébünk kerekedjenek vagy megakadályozzák, hogy vigyázzunk magunkra. Kezdjük azzal, hogy átadjuk magunkat az önszeretetnek.
Ma megnyílok a szeretet előtt. Hagyom, hogy szeretetet kapjak, s közben tudom, hogy meg tudom óvni magam mások ártó hatásától. Hálás leszek azoknak, akik segítettek a múltban, hogy megnyíljak a szeretet előtt. Igénylem, elfogadom, és hálás vagyok a kapott szeretetért.
Cs. Szabó Virág /www.fenyhordozok.hu/
