Hol a boldogság? (H.V.)

A boldogság: belső harmónia. Mértékegysége a pillanat.

Különös ismertetőjele: kívülállók számára a felcsillanó tekintet, felragyogó arc. Aki átéli, az megtelik alkotó energiával, hevesebben dobog a szíve, és jóleső melegség járja át.

A boldogság értékesebb, mint a drágakő vagy a nemesfémek, mert ritkább kincs az anyagi világ bármely eleménél.

Életünk értelme a boldogság keresése, és amikor megtaláltuk,
nem vesszük észre akkor és ott, csak sokkal később.

Irodalmi alkotásokból alakítjuk ki boldogságfogalmunkat és boldogságvágyunkat, sokszor véljük másokon fölfedezni a jeleket, és nem vesszük észre, hogy a mi életünket is sok-sok boldogságpillanat gazdagítja már.

Hiányát nem foghatjuk külső körülményekre, szociális helyzetünkre, társadalmi problémákra. Ugyanakkora esélye van rá a gazdagnak, a szegénynek, a sikeres embernek, a nehéz sorsúnak, a szépnek, a csúnyának, a szerető családban élőnek, a magányosnak, a szerény képességekkel rendelkezőnek és a penge elméjűnek.

A boldogság bennünk van; meg kell tanulnunk a mindenkori körülményeinket adottságnak tekinteni, abból kiindulva szőni terveinket, megálmodni vágyainkat, élhetővé tenni magunk és szeretteink életét, meghatározni a világ jobbá tételéhez szükséges cselekvés feladatának ránk eső részét.

Ha elértünk egy közeli célt, ha egy kis lépéssel közelebb jutottunk távoli céljainkhoz, átéljük a boldogság élményét. Nem szabad türelmetlennek, vagy telhetetlennek lennünk. Minden pillanatot meg kell becsülnünk, és amíg élünk, nem szabad felhagynunk a boldog pillanatok keresésével.

Mindenkinek joga van boldognak lenni, és mindenki képes megteremteni a saját boldogságát.

Légy boldog.
Ez egy útja annak, hogy bölcs légy!