sarkig tárva.
Rontó-ártó lidérc
hogy ki-be járna.
Elvigye álmomat,
vissza se hozza,
lássam: osztódik
hatalom konca.
Pénz, paripa, fegyver,
presztizs, státusz...
Leszúrt vezéren
mindenki áthúz,
Hátulról mindig
Sohasem szembe.
Rút valóságot
ki vesz figyelembe?
Dilettáns intrikus
önvermébe pottyan.
Se-hall-se-lát szunnyad
nagy nyugalomban.
Orráig se lát el,
örömei ritkák,
fülei betömve,
elfeledte titkát
régi mulatságnak,
mikor együtt mindig
segítettük egymást,
úgy, ahogyan illik.
Nem riaszt már semmi.
Nagykarácsony álma.
Új fény születése
Vár most a világra.
